Összeesküdtek ellenünk! Mindenki ellenünk fordult. A mostani hullámot, meglepő módon Norvégia indította el a civil szférán keresztül. Aztán jött az USA sokkal keményebben és nyersebben. Ez akkorát ütött, hogy még az internetadóval sem lehetett elterelni róla a figyelmet. Sőt, olajnak bizonyult a tűzre. Régóta rebesgetik, hogy a tiltakozás hullámot külföldről irányítják. Ez ugye a civilekkel indult. Legújabban pedig az EU is megmozdult és felfüggesztették pár uniós program finanszírozását, és még pénzbüntetést is kaptunk. Persze Varga megmondta, hogy nagyon sok programot függesztenek fel szerte Európában, és majd harcolunk az igazságunkért, de ez olyan, mint amikor az általános iskolás gyerekünk azt mondja, hogy "de hát mindenki más is karót kapott." Szóval támadás mindenfelől. És persze Putyinnal sem lehet könnyű. Már azt is tudjuk, hogy Orbánnak kínos pillanatai is voltak vele. Szegény! Én nem is tudom elképzelni, milyen lehet Orbán, amikor épp kínos helyzetben van. Merthogy szerintem már elég régóta abban van, de nem látszik rajta. Mindig olyan magabiztos. Lehet, hogy ő észre sem vette? Igaz, hogy öregedett vagy 15-20 évet az elmúlt pár évben.
De vajon miért támadnak minket a saját barátaink és szövetségeseink? Mit láthatnak ebben a kis országban, ebben a kis népben és bátor vezetőiben, amitől annyira megijedtek, hogy ilyen szinten próbálnak befolyást gyakorolni ránk és beavatkozni a belügyeinkbe? Talán attól a félelmet és tabukat nem ismerő egyedi hangvételtől, amit képviselünk? Legalábbis mi így véljük? Hogy mi ki tudjuk mondani az igazságot? Mert mi megmondjuk a frankót? Hát nem! Sőt, még csak meg se ijedtek.
Hát ezek nem értékelnek minket? Hát nem tudják mennyi igazságtalanságot szenvedett már el ez a nép és ez az ország? Hát ezek nem tudják mennyi mindent köszönhetnek nekünk? Hiszen oroszlánrészt vállaltunk anno a kereszténység terjesztésében a régióban. Megállítottuk a mongol hordát, aztán a törököt is. Hát ezer éve, hogy folyamatosan Európa bástyája vagyunk, akik megvédték Európát a keletről jövő veszélyekkel szemben. Valószínűleg még azt sem tudják, hogy miért harangoznak délben. Különben is, az első világháborúba az osztrákok rángattak bele minket, mi nem akartuk. A másodikba pedig a németek. Mi azt se akartuk. Mégis megbüntettek minket az ország súlyos megcsonkításával. Ezek után nem is csoda, hogy az oroszok meg tudták hódítani az országot. Hát az az Európa gyengített le minket, akit mi mindig is védtünk. De mi akkor is megmutattuk! 56-ban! Aztán 89-ben is! Hát ez a hála? Hát miért nem borulnak le a nagyságunk előtt? Pedig most is mi mondjuk a tutit. Hát mindezt nem látják, nem értik? Nem!
Sőt, ők egész mást láthatnak. Valami hasonlót, mint annak idején a Habsburgok. A rebellis magyarok, akik mindig paczkáznak, mindennek jól megkérik az árát, mert valamiért azt gondolják, hogy az nekik jár. Akik mindig hőbörögnek, befelé is mást és kifelé is mást mondanak, sőt néha kimondottan irritáló módon mézes-mázosak, főleg, ha valami kedvezményt akarnak elérni maguknak vagy szívességet kérnek. Akik mindig feszítik a húrt, de aztán mindig valahogy megmagyarázzák. Persze ők is látják a folyamatos kétértelműségeket a nyilatkozatokban. És ezt ők nem kedvelik. Most ugyebár az oroszokkal és az illiberalizmussal való kacérkodás után, megyünk nyalni Németországba. Kormányfőnk hirtelen fontosnak tartotta a németekkel való kapcsolat intenzívebbé tételét és egy német lap legutóbbi interjúja során harcosan kiállt az Unióért. És tényleg azt sugallja, hogy a többi uniós vezető vegye észre, hogy ő az, aki a legjobbat akarja az EU-nak. Bezzeg itthon. Tudjuk, hogy bármi ilyesmi van, rögtön megjelennek a plakátok ország szerte a kormány üzeneteivel, ami mind arról szól, hogy megint jól megmutattuk az EU-nak. Ezt a propaganda módszert egyébként nyilvánvalóan a kommunistáktól tanulták. Erre persze költenek. A kedvencem a „Tiszteletet, Magyarországnak!” volt. Hát igen. Csakhogy, ha már tiszteletet várunk el, akkor nem ártana tiszteletet adni is. Arról nem is kéne szólni, hogy eleve abszurd, hogy egy külföldnek szánt üzenetet magyarul, a magyar választóknak tesznek ki.
Az EU egy nagyon egyedi és merész kísérlet. A lényege, az hogy nagy múltú és egymással korokon át vetélkedő népek és országok, azt mondták, hogy tegyük le a múlt sérelmeit és foglalkozzunk együtt a jelennel és a jövővel, mégpedig azért, hogy mindnyájunknak jobb legyen. Nyilván ma is folyik rivalizálás, de ezt szabályozott keretek közé terelték. Az, hogy valamely ország ennek a részesévé válik, az nem jelenti azt, hogy feladja a nemzeti létét és kultúráját, sokkal inkább azt, hogy felvállal egy közösen elfogadott eszmerendszert és együttműködik a többiekkel. Önként. Az alap elvárás az, hogy az alapértékekért (emberi szabadságjogok, demokrácia, vallásszabadság, tolerancia, stb.) egyértelműen kiálljanak a tagok. Na most itt van ez a Magyarország, aki verbálisan folyamatosan kétértelműségeket enged meg magának, cselekedeteiben is a határokat feszegeti. Egyszerűen egyre kevésbé tűnik megbízhatónak. Sőt kimondottan irritálónak tűnhetünk. Mindig nehéz kezelni azt, aki áthágja az íratlan szabályokat. És ennek semmi köze, ahhoz, hogy nyilván a saját érdekeinket képviseljük.
Orbán új szava a „geopolitika.” Tényleg jó kis szó. És ez a szó az egyetlen oka annak, hogy jelenleg nagyobb figyelmet kapunk. Az EU határán, a szomszédunkban gáz van, amit elég megkérdőjelezhető módon kihasználtak az oroszok. Ez most a 21.században egy új helyzetet jelent, ami meglehetősen kényes. És persze mi rögtön kétértelmű kettős játékba kezdtünk. Persze hallottuk elégszer, hogy kormányunk a mi érdekeinket képviselik első sorban. Lehet azonban, hogy inkább az szolgálta volna jobban az érdekeinket, hogy az EU-val kezdünk egyeztetéseket különböző lehetőségekről, főleg ha olyan jó elképzeléseink lennének, mert az EU valóban bizonytalankodott. Biztos lett volna lehetőség a saját konkrét diplomáciai ötleteinknek teret nyerni, ha azokat mások is jónak tartják. De ehelyett mi önálló játékba kezdtünk szokás szerint, aztán magyarázzuk a bizonyítványunkat. Vajon mennyire megbízható szövetségesként tekintenek ránk a szövetségeseink? Azt, akinek oda kell koppintani az orrára, hogy vegye már észre magát, hogy szokás kezelni? Naná, hogy most is bőszen hangoztatjuk, hogy mi mindig eleget tettünk a vállalt kötelezettségeinknek. Ez, ebben a melldöngetős stílusban előadva, inkább úgy hangzik, mintha azt gondolnánk, hogy szívességet tettünk nekik. És a végén mi vagyunk felháborodva, hogy a saját barátaink nem akarják viszonozni a szívességet.
Mindeközben itthon, kedves kormányunk egyrészt úgy csinál, mintha semmi érdekes nem történne, másrészt azt sugallja, mintha háború lenne, ahol is a saját szövetségeseink hergelik a népet a kormány ellen, idegen zsoldban álló ügynökök segítségével, beavatkoznak a belügyeinkbe és diplomáciai nyomásgyakorlással próbálják kényszeríteni a kormányt, hogy ne az ország érdekeit képviseljék, hanem az övéket. Hát csoda, hogy ilyen körülmények között elkezdtünk tapogatózni kelet felé? Nem is lenne az, ha így lett volna, de hát pont fordítva történt. Nyilván már régóta tárgyalunk az oroszokkal Paksról. A kormány azt mondja, hogy az ő ajánlatuk volt a legkedvezőbb. Ezt még el is tudnám hinni, ha még lennének illúzióim a magyar politikáról. Viszont az figyelemre méltó, hogy az ukrajnai konfliktus kirobbanása után nagyon gyorsan sikerült lezárni a tárgyalásokat és aláírni a szerződést. Mivel a szerződést titkosították, ezért csak találgathatunk, de az időzítés miatt úgy tűnik, hogy jobb pozícióba kerültünk az ukrán krízis miatt. Viszont akkor miért titkosították? És ki elől? Nem akarták, hogy a szövetségeseink tudomására jussanak a részletek? Ez azt jelentené, hogy valami stikli biztos van benne. Ha meg előlünk, akkor már eleve gázos. Vajon mi lett volna, ha nyíltan csinálják? Kiderülne esetleg ez meg az? Veszítene a népszerűségéből a Fidesz? Felelősségre lehetne vonni embereket? Különben is milyen szokás az, hogy mindent titkosítani lehet? Milyen nagyszerű jövőképünk volt a rendszerváltáskor, amikor azt mondták, hogy újra felelős kormányzás lesz Magyarországon. Hát ez továbbra is a jövőben maradt. Itt nem vonnak senkit felelősségre, itt titkosítanak és bűnbakokat tálalnak elénk. Emlékszik valaki még a Tocsik ügyre? Az egész arról szólt, hogy akkor, az a 800M még mindenkinél kicsapta a biztosítékot. Ma egy Tocsik ügy fel sem tűnne. Mostani vezető politikusaink és barátaik az orrunk előtt gazdagodtak meg, miközben az ország életszínvonala csökkent. Biztos a válság miatt. Biztos a multik miatt. Meg az IMF miatt. Meg az agresszív amerikai és európai nagyhatalmak manipulációi miatt. Időről-időre, biztos akkor, amikor az említettek épp unatkoznak, hirtelenjében mindig azt találják ki, hogy baszogassuk egy kicsit a magyarokat. Mert mi olyan fontosak vagyunk! Vezetőink meg hősiesen küzdenek az ország fennmaradásáért.
Szóval senki sem ért minket. A barátaink sem. "Senki, senki ezen a világon..." Nem értik az unortodox gazgaságpolitikánkat sem. Persze, mert Európában már nem kajálnak be ilyen nyelvi bravúrokat. És megvan a véleményük is. Ennek köszönhetően Magyarországot egyre kevésbe veszik komolyan, egyre kisebb a súlyunk, a szavaink is egyre kevesebbet érnek, és valószínűsíthető, hogy egyre inkább potenciális veszélyforrásként néznek ránk és igenis befolyásolni fogják, illetve befolyásolni próbálják az itteni helyzetet, hiszen az EU belügyének számít az, hogy egy tagország mennyire megy szembe a többiekkel. Nem véletlenül vannak gazdasági és politikai elvárások a tagokkal szemben és nem véletlenül vannak szabályok és legális lehetőségek a nyomásgyakorlásra. Az együttműködés máshogy nem megy. És nem mi vagyunk olyan pozícióban, hogy adott esetben azt mondhassuk, hogy „tudjátok mit, le vagytok szarva, én egyedül is boldogulok.” De azért játszunk a tűzzel. Mert mi akkor is győzni fogunk a végén, még ha az egész világ is összeesküszik ellenünk! Hát nem? Igaz, hogy már Mohács óta nem nagyon megy ez nekünk. De majd egyszer eljön a mi időnk. Talán hamarosan! Szorgos népünk győzni fog!
