Nem tudom eldönteni, hogy Lázár János, legutóbbi sajtótájékoztatóján, vajon azért röhög folyamatosan, miközben beszél, mert ennyire örül saját szereplésének, vagy pedig azon, hogy az újságírók ennyire bénán kérdeznek. Rögtön ezután, az a kérdés merül fel bennem, hogy egy magas pozícióban lévő politikus mennyire ironizálhat. Elvégre mindenkinek szíve-joga, hogy ironizáljon. De hát itt közszereplőkről van szó, akikkel szemben az elvárás az, hogy mondja meg a frankót, nem pedig azt, hogy láthatólag jól szórakozzon bizonyos témákon.

            Rogán Antal azt tudta nyilatkozni egy tv-interjúban a kitiltás kapcsán, hogy ő nem tudja eldönteni, hogy ez vicc vagy komoly. Elnézést kérek a kondásoktól, ha egyáltalán van még ilyen, de ha őket kérdeznénk, akkor nyugodtan mondhatnának ilyet. De akármilyen átlagos állampolgár is nyugodtan válaszolhatna így. Mert tényleg, hát honnan tudhatná? Egy legfelsőbb kormánykörhöz tartozó politikus azonban nem mondhat ilyet, és nem ironizálhat. Neki tudnia kell, hogy ha az amerikaiak kitiltanak valakit, az nem vicc.

            Az más kérdés, hogy a kitiltás mögött milyen indok van, pl. jelen esetben, korrupcióban való érintettség gyanúja. Az is elképzelhető, hogy ez egy politikai nyomásgyakorlás része, vagy mindkettő együtt, de ez a problematikának egy másik részét jelenti. Az amerikaiaknak megvan a maguk procedúrája és szabályrendszere, nekik azt nem kell elmagyarázniuk. Minden államnak jogában áll kitiltania a világ bármely más országának állampolgárát, aki neki nem tetszik valamiért, és ha a saját szabályrendszerük szerint ezt megtehetik.

            Az igazi kérdés az, hogy mi egy ilyen helyzetben mit csinálunk. A kormány úgy tűnik azt a stratégiát, alkalmazza, hogy értetlenkedik és ironizál, és úgy csinál, mintha az egész az amerikaiak hülyesége lenne. Valamiért azt gondolom, hogy a kormány feladata egy ilyen helyzetben az lenne, hogy megnyugtassa az állampolgárokat arról, hogy biztosan félreértés van az ügy mögött, mert hazánkban korrupció nincs, legfeljebb elszigetelten létezik, de semmiképpen állami szinten, de ha már ez felmerült, akkor mindenképpen utánajárunk a dolognak, és ennek eredményéről be is fogunk számolni. Természetesen ezt is lehet cinikusan értelmezni, hiszen tudjuk, hogy korrupció létezik. Hogy honnan? Én személyes tapasztalatból. De gondolom sokunknak van ilyen típusú tapasztalata. Mondjuk, amikor egy rendőr félreérthetetlenné teszi, hogy olcsóbban is megúszhatjuk, ha most helyben rendezzük a dolgot. De olyan tapasztalatom is volt, hogy akkor kaptam meg egy pályázatot, ha visszaosztottam belőle, és itt nem komoly pénzekre kell gondolni, hanem csak pár százezres pályázatokra. De ha ezen a szinten is ez megy, mi lehet magasabb szinteken, ahol a tétek is magasabbak?

            Vagy mondhatnák azt is, hogy nekik semmi bajuk a korrupcióval. Egyszerűen így működik a világ és mindenki visszaélhet a pozíciójával, elvégre az mindenkinek jó, ha mondjuk multicégek kontójára magyar emberek gazdagodni tudnak. Ezzel is pénz áramlik be az országba. Persze, ha egy politikus ezt mondaná, akkor mindenki felháborodna, valószínűleg azért, mert az általánosan elfogadott nézet az, hogy a korrupció káros.

            Jelenleg úgy tűnik, hogy nem kezdtek érdemi vizsgálatba, vagy ha igen arról nem akarják tájékoztatni az állampolgárokat. Ehelyett az amerikaikra várunk, és tőlük kérünk magyarázatot. Hallottuk Lázár Jánost, nem mi állítottunk ilyet, hanem az amerikaiak, ergo őket kell erről kérdezni. Ez azt jelenti, hogy az igazság, hogy mi történt/történik valójában, az nem érdekli őket? Persze lehet, hogy ők azt is tudják.

            Ez az egyik legaggasztóbb vetülete - már elég régóta - a magyar politikai közbeszédnek. A szavakon és a stíluson van a hangsúly, és az hogy valójában mi van mögötte, arról lehetőleg nem beszél senki. Azt úgyis majd mindenki tudni véli.

            Az, hogy a politika manapság, leginkább üres, tartalom nélküli politikai marketingé vált nemcsak a politikusok hibája. Fel kell vetni az újságírók felelősségét is, akik vagy nem tudnak vagy nem akarnak jó kérdéseket feltenni, illetve elfogadják a mellébeszélést is válaszként. Tisztelet a kivételnek. Ha mást nem, legalább a dedós szócsata szintjén meg kellene tudni akasztani az értelmetlen és tartalom nélküli válaszadást.

            Örömmel üdvözölnék olyan politikusokat, akik nem csak beszélnek, nem csak ironizálnak - lehet, hogy azt kellene írnom, hogy röhögcsélnek, hanem mondanának is valamit. Konkrétumokat, mondjuk.

            Örömmel üdvözölnék olyan újságírókat, akik jól tudnak kérdezni, és nem adnak teret a mellébeszélésnek.